A Waldorf-pedagógia

“A Waldorf-pedagógia célja, hogy módszerével és neveléseméletével a gyermekek egészséges fejlődését támogassa. Ennek érdekében teljes mértékben tekintetbe veszi az életkori sajátosságokat és az adott korhoz tartozó fejlődési törvényszerűségeket. A testi, lelki és szellemi adottságok fejlesztésére egyformán hangsúlyt fektet az egységes művészeti, gyakorlati és intellektuális képzés útján, így az oktatásban „a szív, a kéz és a fej” egyidejű nevelése jelenik meg.”

/Wikipédia/

„Nem az a feladatunk, hogy a
felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját
ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a
világban. […] A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság
elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is,
milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és meggyőződéseket közvetítsünk.
[…]
Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a
felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk és őket is a keresők útjára kell vezetnünk.”

/Rudolf Steiner/

A Waldorf-pedagógia Magyarországon

Az első magyar Waldorf iskola 1926-ban létesült Budán, a Kis-Svábhegyen. A nácik németországi hatalomra kerülésével az iskolát 1933-ban megszüntették. A II. Világháború után ilyen szabad iskolák Kelet-Európában nem nyílhattak. 1960 és 1975 között a Török Sándor által szerkesztett folyóiratok (Család és Iskola, Gyermekünk) gyakran népszerűsítették a Waldorf-pedagógia alapelveit, általában a források megnevezése nélkül. 1989 szeptemberében a Művelődési Minisztérium engedélyével Solymáron megkezdődött a tanítás a Waldorf iskola első osztályában.

Ez volt az első állampolgári kezdeményezéssel létrehozott iskola Magyarországon. Azóta megindult a gimnáziumi képzés: is, az első tizenharmadik osztályosok a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában végeztek. Az évek során újabb és újabb Waldorf iskolák és óvodák kezdték meg működésüket és ma már szinte az egész országot behálózzák.

A Waldorf pedagógia sajátosságai

A Waldorf iskolák hagyományosan 12 évfolyamos egységes iskolák. 12 év alatt tud a Waldorf-pedagógia által a gyerek, illetve a gyerek képességei kiteljesedni. A tanítást a Waldorf tanterv határozza meg, de igazodik a NAT-hoz is. (Az állami érettségire való felkészüléshez szükség van egy tizenharmadik évre is.) Az első nyolc évben az iskola osztálytanítói rendszerrel működik, vagyis (lehetőség szerint) egy ember vezeti végig az osztályt az általános iskolán. Kezdetben, vagyis 1-2-3. osztályban mident az osztálytanító tanít, kivéve néhány speciális tantárgyat, mint például az idegen nyelvet (nyelveket) és a testnevelést, euritmiát. A felsőbb osztályokban már más tanárokkal is találkoznak a gyerekek az órákon, de még mindig naponta több órát együtt tölt az osztály és az osztálytanító. Ez az erős kapcsolat a tanítás-tanulási folyamat egyik meghatározója.

A tanítás első egysége a főoktatás, amely kb. 120 percet jelent minden nap (a gimnáziumban 90 percet). A tanítás beszélgetéssel kezdődik, ezt követi a fohász, amit közösen mondanak a gyerekek. „Megérkeznek” a gyerekek, létrejön az a hangulat, ami elengedhetetlen a tanuláshoz. Ezt a figyelemmel teli áhítatot fokozza a gyertyagyújtás, közös éneklés vagy furulyázás.

Ezt követi a ritmikus kör, vagy ritmikus rész. (Az első négy osztály körformáját később fölváltja a frontális forma.) Ekkor verseket, mondókákat mondanak a gyerekek, kijárják a ritmusát, megjelenítik a verseket, dalokat. A szövegek mindig az adott tananyaghoz és az évkörhöz kapcsolódnak. A ritmikus rész megmozgatja a gyerekek testét-lelkét-fejét, vagyis az egész egyéniségüket. Utána meghatározott rendben helyükre mennek a gyerekek és következik a főoktatás témájához kapcsolódó tanulási munka.

A Waldorf iskola nem használ tankönyveket. A gyerekek tankönyvei a saját maguk által készített – írt és rajzolt – nagyalakú, simalapú füzetek. Az alsóbb osztályokban ceruza és toll helyett méhviasz krétákat használnak. A főoktatás témája, tantárgya három-négy hetenként változik; epochális formában. A tanórák tömbösítve vannak, a tantárgyak nem változnak óránként. Az epochák lehetőséget adnak egy-egy nagyobb egység áttekintésére: nem esik darabokra a témakör, s mivel megvan napról napra a folyamatosság, nem kell mindig újra kezdeni. Ez tehát az idő szempontjából is nagyon gazdaságos forma.

Az epocha másik jelentősége abban áll, hogy a főoktatás hosszabb időkerete lehetőséget ad a nyugodt, kapkodás nélküli munkára, s ami talán még fontosabb; lehetőség van a dolgokat, témákat egységben vizsgálni, és nem kell széttörni tantárgyi darabokra. (Pl. Az ókori görög történelem tanulásakor a gyerekek irodalmi alkotásokkal is ismerkednek; a füzetekben leírt szövegeken a helyesírást is tanulják, gyakorolják. Le is rajzolják a görög épületeket, tárgyakat, görög tájakat festenek, és zenében is kapcsolódnak a görögséghez.) Az epochánként változó témájú főoktatást egy hosszabb lélegzetű szünet után a szakórák követik.

A szakórákon olyan tárgyakkal foglalkoznak a gyerekek, amelyeket nem epochális formában tanítunk: ének-zene, festés, rajzolás (külön is van, és az epochán belül is), angol, német, kézimunka, kézművesség. Vannak olyan szakórák is, amelyek gyakorló jellegűek; pl. a matematika epochák között gyakorló matematika órák biztosítják az ismeretek, képességek folyamatos fejlesztését. A Waldorf iskolában csak a 11. osztálytól van osztályzás, a gyerekek részletes szöveges értékelést kapnak év végén a bizonyítványukban. Az osztálytanítóval, majd később a szaktanárokkal kialakult szoros kapcsolat naponta ad a gyerekeknek visszajelzést, értékelést.

A Waldorf-Iskola speciális tantárgyai

 

Euritmia

Az euritmia egyfajta mozgásművészet, amit Rudolf Steiner fejlesztett ki. Az euritmia a gesztusokon keresztül próbálja meg kifejezni a beszéd hangjait, a zene dallamát, harmóniáját és ritmusát. Az iskolai oktatás keretében azért tanulják a gyerekek, mert javítja a koncentrációs és koordinációs képességeket, a saját test érzékelését, a térbeli tájékozódást és a testtartást, fejleszti a szociális tudatosságot és az önkontrollt.

Gyógyeuritmia

A gyógyeuritmiát, hivatalos nevén az euritmia terápiát, közel 90 éve alkalmazzák sikeresen. Akut, krónikus és degeneratív megbetegedések sokrétű indikációja mellett kiváló eredményeket mutathat fel a vitalizáló töltekezésben csakúgy, mint a prevencióban és az utókezelésekben.

Az euritmia mozdulatoknak és mozdulatsoroknak erősítő, harmonizáló és szabályozó hatása van, akár célzottan egyes szervek működésére is. Az euritmia terápia serkenti az életfunkciókat és a gyógyító folyamatokat, reaktivizálja és rendezi az emberben működő életerőket. Ezzel a mozgásterápiával nem orvosi beavatkozás történik az iskolában, hanem elsősorban a gyermekek fejlődésében nyújt célzott segítséget, a test – lélek – szellem egységének harmonizálásával.

 

Mezőgazdaság, kertészet

A természettel való harmonikus kapcsolat nagy hangsúlyt kap tanításunk folyamatában. A harmadik osztálytól kezdődően a gyerekek maguk is végeznek mezőgazdasági munkát, így a saját tevékenységükön keresztül ismerkednek meg a természet körforgásának mélyebb összefüggéseivel, közvetlen és bensőséges kapcsolatot alakíthatnak ki a földdel.

Ez a munka hatodik osztálytól válik igazán rendszeressé és komollyá. Pl. a gyerekek a munkákról, a növények fejlődéséről rendszeresen naplót vezetnek. A kerti és szántóföldi művelésben egyaránt biokertészeti módszereket alkalmaznak.
9. osztályban mezőgazdasági gyakorlaton vesznek részt.

 

Kézimunka, kézművesség

Az óvodai évektől kezdve fontos helyet foglal el a tevékenységek között a kézművesség. Természetes anyagokkal dolgoznak: méhviaszt, agyagot, gyapjút, gyapjúfonalat, filcet, papírt, terméseket, leveleket, stb használnak a gyerekek. Megtanulnak kötni, horgolni, hímezni, szőni, szabni-varrni, foglalkoznak gyöngyfűzéssel, gyöngyszövéssel, nemezelnek, stb. Ötödik osztálytól kezdve famunkákat végeznek. (A középiskolai évek alatt a kő- és fémmegmunkálással is megismerkednek majd.)

Megtanulják a nagyobb és kisebb szerszámok használatát, pl. fűrész, véső, ráspoly, satupad, stb. A harmadik osztályban a házépítés epochában téglával, habarccsal és fával dolgoznak, ásót, lapátot, fűrészt, szöget, kalapácsot stb.használnak.

 

AZ INTÉZMÉNY (Óvoda, iskola, gimnázium) RÉSZLETES TANTERVÉNEK LETÖLTÉSE